Az "Év vadvirága" 2020-ban a májvirág

A beérkezett szavazatok alapján az Év Vadvirága 2020-ban a nemes májvirág (Hepatica nobilis) lesz. A szavazatok 54%-ával egyértelműen a legtöbb szavazatot kapta a báránypirosító (Alkanna tinctoria, 29%) és a kövér daravirág (Draba lasiocarpa, 17%) előtt.

Az elmúlt hónapokban minden eddiginél több, összesen 2910 szavazat érkezett, ebből 1565 a májvirágra. A növényt és a többi jelöltet korábban már bemutattuk.

Tehát ki is ő, mikor és hol számíthatunk rá? A májvirág kora tavaszi, március–áprilisi virágzású növény, ekkor hozza 6–7, ritkán akár 10 lepellevélből („szirom”) álló kék virágait, melyek olykor rózsaszínek vagy fehérek is lehetnek. Levelei jellegzetesen három hegyes karéjúak, némiképp a máj lebenyeire emlékeztetnek és kitelelnek, azaz egész télen át megtalálhatók, ha nem takarja őket hó.

Maga a növény kistermetű, alig 5–15 cm magas, bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, köves talajú tölgyesekben találkozhatunk vele. Elsősorban a Dunántúl déli felén (Somogy, Baranya és Tolna), valamint Zalában, a Balaton-felvidéken és a Bakonyban fordul elő. Emellett megtalálható a Visegrádi-hegységben és a Karancs környékén is. Európa nagy részén honos, de a Brit-szigeteken csak behurcoltan fordul elő.

1988 óta védett faj, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Közeli rokona az Erdélyben, Dévától Hargitáig előforduló erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica), melynek levélkaréjai nem épszélűek, hanem csipkézettek. Mivel Magyarországon csak egy májvirágfaj fordul elő, ezért általában csak májvirág névvel illetjük; ha szabatosabban akarjuk megnevezni, akkor erdélyi rokonától megkülönböztetve használhatjuk a nemes májvirág nevet.

Korai virágzásával jelzi a tavaszt, így időjárástól függően figyeljük, mikor jelennek meg az első májvirág-virágok!

Kövessék az Év vadvirága facebook-oldalát, ahol segítséget adunk a növény különböző állapotokban való megismeréséhez, jövő évi fenológiájának alakulásához. Ugyanitt várjuk a májvirágról készült fotókat, megjegyzéseket, adalékokat és a vele kapcsolatos élményeket is.

Szöveg: Barina Zoltán, Fotók: Farkas Sándor