Leánykökörcsin – Pulsatilla grandis Wenderoth

A leánykökörcsin a tavasz egyik első virága. A márciusi eleji langyosabb napsugarak hatására jelennek meg kékesibolya (olykor halványabb vagy sötétebb) színű, feltűnően nagy virágai, melyek a még szalmasárga kietlen gyepekben felejthetetlen látványt nyújtanak. Évelő faj; gyökere mélyre hatoló, vastag, karószerű. Virágzás kezdete után fejlődő tőálló levelei eleinte szőrösek, majd lekopaszodnak. A levéllemez páratlanul szárnyas; a cimpák szálas-lándzsásak, hegyesedők, 2–12 mm szélesek. Az elállóan és vastagon gyapjas-szőrös tőkocsányon fejlődő, kívül ugyancsak lágyan szőrös virágok magánosan fejlődnek, felállók. A sűrű szőrzet megvédi a növényt a kisebb éjszakai fagyoktól is. A lepel széles-harang alakú, olykor szinte teljesen szétnyíló, 5–8 cm átmérőjű és 2–5 cm hosszú cimpákból áll. A cimpák sötétebb árnyalattal erezettek. A rendszerint 6 cimpájú virágok a nyílás legelején földön ülőnek tűnnek, majd a tőkocsány nyúlásával egyre magasabbra emelkednek. Alattuk a tövükön hüvelyesen összenőtt, szálas cimpákkal ujjasan szeldelt gallérozó levelek vannak, melyek szintén hosszú gyapjas szőrökkel fedettek. A virág belsejében éles kontrasztot alkot a lepel feléig érő aranysárga porzók sokasága, melyek közepén számos lilás bibeszálat találunk. Az idős tövek akár tucatnyi virágot is fejleszthetnek, ami e növénynek még nagyobb pompát kölcsönöz. Az egyes tövek virágzása általában 2–3 hétig tart. Hűvösebb tavaszokon olykor még május elején is láthatunk egy-egy nyíló virágot. Terméséréskor a lepel megbarnul, lehullik és ekkorra a tőkocsány elérheti a fél méteres magasságot. A csomóban álló aszmagtermések rendszerint májusban érnek be. A terméseken maradó bibeszál idővel több cm-esre nyúlik, és rajta a magok tovaterjedését segítő selymes repítőszőrök fejlődnek. Így kökörcsinjeink nem csak nyílásban, de terméssel is dekoratív megjelenésűek. Olykor előfordul, hogy az őszi csapadék hatására szeptember–októberben néhány tő ismét virágot bont.

(Farkas Sándor)