Németh Bálint & Orr Máté

 

Eddig hallgattam, most hallgassatok engem:
elmesélem nektek, hogyan is születtem.

Szigorú apámat biztos ismeritek,
dús szakálla fehér, tekintete hideg.

Mikor még nem voltam, szakállában laktam,
mint a félős hagyma, összekuporodtam.

Szép tavasz-anyám épp arra tekergett,
mogorva apámmal incselkedni kezdett.

Hangja olvadás volt, fény a nevetése,
napsugarakat font faág-fésűjébe.

Apám szakállából zöld fű szállt a tájra,
így fésült engem is anyám a világra.