Berbor István: Tavasz (Pezsdülés)

Itt a tavasz, minden zöld már,
Erdő zsendül, magába zár.
Hóvirágok népes hada
Csalogat, hogy vigyük haza.

Hókabátos téli szolga
mind elinalt, nincs már dolga.
Néhány tócsa jelzi múltját,
langyos földbe vesző útját.

Medvehagymát megitatják,
avar népét táncra hívják.
Napra tekint a sok rovar,
virágillat csalja torral.

Szemdörzsölve ül a mókus,
meleg szél fúj, kicsit sem bús.
Takarítja téli odvát,
nászra hívja kedvenc párját.

Elolvadt a patak jege,
csermelyt a szél fölkeltette.
Csókot hint a fűzfasornak,
barkán méhek randevúznak.

Megtört a tél, tavasz törte,
madárdalba szőtt a jötte.
Csíkos malac anyja mellett,
ki tél végén nyolcat ellett.

Bodzavirág tavaszt tetőz,
akác illat, pöttyös kis őz.
Gyönyörű a megújulás,
mindent átsző, lelkedbe ás.