Hóvirág a művészetekben

„Kék ibolya, hóvirág, csupa öröm a világ”

 

Ezzel a tavaszváró rigmussal vezetjük be összeállításunkat az idei év vadvirágának, a hóvirágnak, irodalomban, művészetben, közéletben való megjelenéséről. Korábban bemutattuk, hogyan lett az év vadvirága majd írtunk hidegtűréséről és elindítottuk a Hóvirágfigyelőt, egy játékot, melyben a legjobb, legegyedibb hóvirágfotókat díjazzuk. Most körbenézünk, hol bukkan fel a hóvirág a kultúrában, a művészetekben és mindennapi életünkben.

 

 

Ackermann Éva: Hóvirág

 

 

Mitológia - Népnyelv, költészet - További versek a hóvirágról - Zene, tánc - Film - Mesék

 

Mitológia

A hóvirág a tavasz jelképeként szimbolikus jelentőséggel bír, így végig kíséri történelmünket, kultúránkat. Galanthias néven jelen van a görög mitológiában.
Galanthis Alkménének (Herkules anyjának) barátja. Mikor Alkméné vajúdott, Zeusz irigy felesége, Héra, elküldte lányát Eileithüiát a születés istennőjét, hogy üljön Alkméné szobája elé kereszbetett lábakkal és összefont ujjakkal így késleltetve a szülést és megakadályozva Zeusznak a gyermekkel kapcsolatos terveit. A szülés így napokig elhúzódott, mígnem Galanthias a fúriák segítségével rászedte Eileithüiát elhitetve vele, hogy a gyermek megszületett, így Eileithüia talpra ugrott, kezeit szétkulcsolta, minek köszönhetően megszülethetett a gyermek, bosszúból viszont Héra menyétté változtatta Galanthiast.

 

Népnyelv, költészet

A népnyelv szerint óvatosnak kell lenniük a fiatal lányoknak, ha udvarlójuk hóvirágot szedni hívja őket, nehogy végül hóvirág helyett gólyahírrel térjenek haza.

A költészetben végigkísérhetjük a hóvirágot a tél közepétől a tavasz végéig. 

Megjelenik,

mikor még a hóvirág is

csak ábránd

Kányádi Sándor

Hóvilág, hóvirág

Hóvilág,
holdvilág –
alszik még a
hóvirág.
Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:
számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.

Aztán óvatosan

kezd előbújni

Osvát Erzsébet

A megszeppent hóvirág

Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?

Majd egyre magabiztosabban

Szalai Borbála

Az első hóvirág

Hallod-e, napocska!
Hol késik meleged?
Nézz csak a naptárba:
Nők napja közeleg!
Hol szedjek anyunak
néhány szál virágot?
Hiába keresek,
egyet sem találok.
Kiskertünk dermedten
alszik a hó alatt,
sarkában tőzike,
hóvirág nem fakad …
Hallja a napocska,
leheli melegét …
Reped a hópaplan,
csermely fut szerteszét,
 s hó alól álmosan
kidugja buksiját
kiskertünk sarkában
az első hóvirág.
Sebaj, hogy nem nyílt ki!
Beteszem pohárba,
s hófehér szirmait
nőnapra kitárja.

Végül lejár a hóvirág ideje

és az ember

valódi tavaszra

vágyik

Erdélyi József

Hóvirág

Virágzik még a hóvirág,
de már nem az a szép;
vén már, és annyi van belőle
az erdőn szanaszét!
Tartja magát a fák között –
künn már eltűnt a hó, –
sok ami sok; nem nőjjön, –
fogyjon a szép, a jó;
tűnjön szép, tűnjön jó,
jöjjön a szebb, a jobb;
jöjjenek az aggok helyébe
újak, fiatalok;
menjen ez a sok hóvirág, –
ne maradjon nyoma;
szép színével és jó szagával,
jöjjön az ibolya;
hozzon tavaszt, akármilyet, legyen bús, bánatos, –
ne legyen unalmas az élet:
legyen csak divatos.

 

További versek a hóvirágról:

Aranyosi Ervin Hóvirág

Lakatos Béla: Tavaszra váró
László Teréz: Hóvirág
Lelkes Miklós: Beszélgetés a hóvirággal
Lukács Mária: Hóvirágom
Lupsánné Kovács Eta: Aludj még...
Lupsánné Kovács Eta: Hóvirág
Lupsánné Kovács Eta: Hóvirágok
Lupsánné Kovács Eta: Jó reggelt hóvirág!
Móra Ferenc: Fecskehívogató
Mysty Kata: Téltemető, hóvirág

Németh Bálit & Orr Máthé: Hóvirág-ének
Osvát Erzsébet: A hóvirág már készen áll
Osvát Erzsébet: Hóvirág
Osvát Erzsébet: Hóvirág bimbója
Osvát Erzsébet: Hóvirágos zöld szoknyában
Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
Osvát Erzsébet: Tavasz, a várva-várt
Osvát Erzsébet: Tavaszváró mondóka
Pálné Lele Ilona: Hóvirág
Pápai Ildikó: A hóvirág éneke
Papp Róbert cerkafirka: Hóvirág
Pete Margit: Tavasz lett újra!
Portik Erika: Hóvirág
Rádai Edit: Hóvirág
Somlyó Zoltán: Hóvirág
Szepesi Attila: Virágmondóka
Szlukovényi Katalin: Hóvirág

Szuhanics Albert: Valentin és a hóvirág
Tarsoly Beke Tamás: Hóvirág
Tóthné Rózsa: A Hóvirág köszöntése
Törőcsik Julianna: Hóvirág
Vidor Miklós: Virághívogató
Völgyi-Csík József: Egy hóvirág
Zelk Zoltán: A hóvirág
Zelk Zoltán: Hóvirág
Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

 

Aranyosi Ervin: Hóvirág, hóvirág…
Bagi László Hezekiah: Mint egy hóvirág
Balogh József: Március
Bars Sári: Tavaszköszöntő
Benedek Elek: Dal a hóvirágról
Berbor István: Tavasz (Pezsdülés)
Bíbor Kata: Hóvirágzás
Bódai-Soós Judit: Tavaszhozó hóvirág
Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő
Böszörményi Ilona: Tavaszi köszöntő
Dömötör Ilona: Hóvirág
Drégely László: Tél végén    
Edmond J. Lawrence: Hóvirág
Erdős László: Hóvirág
Feró Júlia: Hóvirág, tavasz
Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke
Georgij Ladonscsikov: Hóvirágok
Gyárfás Endre: Ébresztő
Gyurcsó István: Fehér ruhás hóvirág
Cseri János: Hóvirág
Devecsery László: Húsvéti hímes
Donászy Magda: Hóvirág
Döme Zsuzsa: A hóvirág panasza
Hajdú Attila: Hóvirág
Halász István: A hóvirág
Helen Bereg: Napsugár simogat
Hermann Marika: A hóvirág
Horváth Piroska: Hóvirág születése
Iván Ágnes: Hóvirág
Juhászné Bérces Anikó: A hóvirág
Káldi Géza: Hóvirág
Kányádi Sándor: Hófoltos még a határ
Kapocsi Annamária: Hóvirágszokás
Karádi Erzsébet: Hóvirág
KenytheOne: Olvadó
Kormos Nikolett: Hóvirágok
Kövecses Anna: Kora tavaszi "időjárás"

 

Zene, tánc

A hóvirág nevét viseli a gyergyószentmiklósi hóvirág néptáncegyüttes és a tornaljai (Felvidék, Szlovákia), a szegedi és szorgalmatosi Hóvirág népdalkör.

A hóvirág gyakran megjelenik a zenében, így:
Csajkovszikj áprilishoz kapcsolja a hóvirágot, nem csoda, Szentpéterváron jóval később tavaszodik.
A hóvirágról énekel a Bojtorján együttes.
Kafkaz: Hóvirág
Albánul is (lulë bore),
Leander Rising: Hóvirág
Nádasdi László : Hóvirág

Számos további hóvirághoz kapcsolódó zeneszám született – változó művészi értékkel (részletes ismertetésünktől eltekintenénk).

 

Film

Ha valaki tényleg tartalmas és szórakoztató kikapcsolódásra vágyik, nézze meg, vagy nézze meg újra Jiří Menzel Bohumil Hrabal regényéből készült Hóvirágünnep (Slavnosti sněženek) című filmjét – érdemes.

És figyeljünk, mert ezen a néven a Duna-Ipoly Nemzeti Park tavaszi sétát szervez hóvirágnézőbe Nagykovácsi mellé és az Alcsúti Arborétumba is indul hóvirágnéző kirándulás.

 

Mesék

A hóvirág előkerül klasszikusnak mondható meséinkben, így Zelk Zoltán (1906–1981) Hóvirág című meséjében:

Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból.
– Alszol még? – suttogta szomszédjának az egyik fűszál.
Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja hamar visszaterelte a valóságba:
– Miért mosolyogsz?
– Nem a szellő hív játszani?
Erre elnevette magát a füvecske.
– Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát!
A másik fűszál csak most tért magához.
– Ah! Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat!
Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára akart fordulni.
– Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk!
– Ne aludj! – suttogta a másik – Nézzük meg, mi van a világban.
– Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni fejünket a nehéz hótakaró alól.
De a másik fűszál nem nyugodott meg ebben.
– Meg kell keresnünk a módját!
– De hogyan?
Az első fűszál nem soká törte a fejét, hamarosan megszólalt:
– Én már kitaláltam!
Még jobban odalapult a földhöz, hallgatózott. Aztán megkopogtatta a földet.
– Fölébresztem a föld alatt alvókat – mondta titokzatosan.
– Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a napvilágtól.
De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt. Megörült a kis fűszál.
– Jó reggelt – kiabált jó erősen. – Kialudtátok magatokat?
A hóvirág még zsenge zöld csíraágyában aludt, de a kiabálásra fölébredt, és figyelni kezdett, meg is szólalt álmos hangon:
– Ki az, mi az?!
– Fűszálacska! – volt a válasz.
Megörült a hóvirágcsírácska, egyszerre víg lett.
– Hát ti már fölébredtetek? Akkor én sem leszek rest! – kiugrott csíraágyacskájából, bimbófejét nekifeszítette a földnek, s egyszeriben ott állt a fűszál előtt. Boldogan ölelték meg egymást.
– Csakhogy itt vagy! – mondogatták a fűszálak.
Igen ám, könnyű volt a jó puha földből kibújni – gondolta az első fűszál. – De hogyan lehet a nehéz hótakaró fölé kerülni?
– Te voltál az egyetlen reményünk – mondta a másik fűszálacska. – Én tudtam, hogy te bátor és erős vagy, és hírt adsz nekünk a nagyvilágról. Mert meguntuk már a sok alvást. Szeretnénk napvilágot látni, és megtudni: van–e már meleg napsugár.
A hóvirágbimbócska nem kérette magát, hiszen neki is ilyen vágyai voltak. A két fűszál észre sem vette, a hóvirág már a szabad ég alól kiáltott hozzájuk:
– Jaj de fényes a napvilág! Jaj de szép az ég!
Amint a napsugár tekintete a hóvirágra esett, úgy körülölelte langyos sugarával, hogy a hó is olvadozni kezdett. A két fűszál fölött egyszerre csak világosodni kezdett. Nemsokára ott álltak ők is a szabad ég alatt.
– Most már nemsokára jön a szellő is – mondta az első fűszálacska a szomszédjának.
– És akkor úgy lesz, mint ahogyan álmodtam – válaszolta a másik füvecske –, harmatcseppben fürdöm, s napsugárban szárítkozom.
A hóvirág szelíden mosolygott rájuk, s fehér bóbitáját a nap felé fordította.

 

Mesék, és hóvirágos mesék ma is születnek. A hóvirág védelmére tanít Gyarmati Viktória bájos, Hóvirágtündérek című meséje:
Egy szép napon a szürke felhők közül kikukucskált a Napocska. Sugaraival megsimogatta az erdőt, a mezőt és a gyerekek arcocskáját.
 – Anya, nézd csak, kisütött a Nap! – kiabált boldogan Poci.
– Lassan megérkezik a tavasz. – mosolygott Anya. –Tavasszal felébred téli álmából a természet. Előbújnak a virágok és rügyezni kezdenek a fák, ha a Napocska gyakran megsimogatja őket. – mesélte Anya.
 Poci kíváncsi szemekkel figyelte édesanyját. Anyának ekkor ragyogó ötlete támadt.
– A hétvégén menjünk kirándulni! – mondta.
 Poci nagyon örült. – Rándulni! Rándulni! – ismételgette.
– Kirándulni! – mosolygott Anya. – Sétálni az erdőbe.
– Kirándulni megyünk, hogy megsimogasson a Napocska! – örvendezett Poci.
 Este, amikor Apa hazaért a munkából, Poci odaszaladt hozzá és boldogan újságolta:
– Képzeld, megyünk sétálni az erdőbe!
– Hú, ez nagyon jó ötlet! – válaszolt Apa. – Aludjunk egy nagyot és reggel indulhatunk is.
– Bizony, ha majd simogat a Napocska. – lelkesedett Poci.
 Reggel gyönyörű napsütésre ébredtek. Anya, Apa és Poci jó melegen felöltöztek és elindultak a közeli erdőbe. Poci fürgén szedte lábacskáit, hogy nehogy lemaradjon.
 Az erdő gyönyörű volt. Egyszer csak Poci észrevette, hogy a fák tövében valami fehérlik.
 – Nézzétek virágok! - mondta a kisfiú.
 – Nagyon szépek! Hóvirágok. – válaszolt Apa.
 – Anya! Szedek Neked hóvirágot. - mondta Poci.
 – Nem szabad letépni őket! – figyelmeztette Anya kisfiát.
 – Nagyon kevés van belőlük. – magyarázta Apa.
 Anya pedig mesélni kezdett.
 -A hóvirág olyan, mint egy apró csengettyű. Csodásan csilingel, de olyan halkan, hogy azt csak a tündérek hallják. Minden kis tündérnek van egy virága. Amikor közeleg az este a hóvirágok csilingelő muzsikával aludni hívják a tündérüket, akik a virágkelyhekben alszanak. Virágszirom takaróval betakargatják Őket és piciny kelyhük becsukódik. Így vigyáznak a tündérek álmára.
Poci odaszaladt a virágokhoz. Egészen közel hajolt hozzájuk és bekukucskált az egyik kicsiny virág szirmai közé.
 – Tényleg, nincs itthon a tündér. – mondta. – Nem szedem le a virágot, mert a tündér nagyon szomorú lenne, ha nem találná többé.
 Anya, Apa és Poci hatalmasat sétáltak az erdőben. Poci úgy elfáradt, hogy Apa nyakában „utazott” hazáig.
 Este Anya betakargatta az álmos kisfiút,
 Épp úgy, ahogyan a hóvirágok szirmai a tündéreket.

 

A hóvirág nem csak magyar nyelvterületen része ihlette meg a mesemondókat. Christiane Kutik: Das Schneeglöckchen című meséje magyarul is elolvasható Négyesfogat blogján:

Még tél volt, a fagyos földet vékony hótakaró fedte. Alatta, biztonságos, védett hagymakuckójában megbújva lakott a kis hóvirág. Már nem aludt, érezte, hogy elég régóta kuporog földalatti vackában. Kíváncsi volt és gondolta, utánanéz, vajon az ibolya, a kankalin és a százszorszép odafent várakoznak-e már. Addig-addig nyújtózkodott, míg házikója felrepedt. Körülötte a hótakarón egy ablakocska nyílt, amin keresztül kidugta feje búbját a föld alól, majd a fény felé igyekezve virágkelyhét is kibontogatta. Óvatosan körülnézett, de virágbarátnői közül senkit sem látott. Bánatosan hajtotta le fejecskéjét, amit az éppen arra lengedező, élénk szellő megrezegtetett. "Hetek óta úton vagyok, de még egyetlen virággal sem találkoztam. Üdvözöllek tavasz hírnöke!" - szólította meg vidáman a hóvirágot. És ahogy a kis haranggal játszadozott, az finoman megcsendült. A fáradhatatlan csilingelésre kíváncsian dugták elő zöld fejüket a tavaszi virágok. A kis hóvirág nagyon megörült barátnőinek – az ibolyának, a kankalinnak és a százszorszépnek – és tovább csilingelve köszönte meg a szellőnek, hogy segített felébreszteni őket mély, téli álmukból.

 

Hóvirággal orvosolják Kicsi Mimi féltékenységét is Tamás Zsuzsa Kicsi Mimi nagytesó lesz című meséjében, a könyvben Horváth Ildi kiváló növényábrázolásaival.

Egy kicsit hosszabb mese Wass Alberttől (Mese a tavasz-ébresztő kis cinegéről) benne a hóvirággal itt olvasható.

 

Jó szórakozást!