A mozgalom története

Hazánkban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület már évek óta megválasztja az Év madarát, a Nyugat-magyarországi Egyetem pedig az Év fáját. Mellettük létezik ma már többek között Év hala, Év gombája és Év denevére is. E mozgalmak nyomán a honi botanikusok, a természetszerető, természetjáró nagyközönség bevonásával 2011-től minden évben megválasztják az Év vadvirágá-t. A cél az, hogy évről-évre ráirányítsák a figyelmet egy vadon élő lágyszárú virágos növényünkre. A tervek szerint az elkövetkező években egy-egy olyan vadvirág kerül a mozgalom zászlajára mely nem lokális előfordulású, hazánk több vidékén elterjedt, ugyanakkor nem közönséges faj. Nem előírás a törvényi oltalom, de az Év vadvirága várhatóan a gyakoribb vagy közepesen ritka védett fajok egyike lesz. Egy olyan látványos faj, mely egyes populációinak veszélyeztetettségével, termőhelyeinek pusztulásával felhívja a figyelmet a honi természetvédelem aktuális problémáira, természeti környezetünk sérülékenységére is.

Maga az ötlet 2010 végén született meg és magánkezdeményű volt, de gyorsan világossá vált, hogy a hazai botanikusok és természetvédők egyaránt felkarolandó, támogatandó elképzelésnek tartják.

Az első megválasztott Év vadvirága (2011-ben) a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) lett. Az első év tapasztalatait felhasználva 2011-től, a kiválasztás menete, módja változott, az előzetes javaslatoktól a megválasztásig három lépcsőssé vált. Első lépésben egy szélesebb botanikus-természetvédő szakmai kör adhatta le javaslatait. Az így megszületett tágabb listából hat fős kuratórium választotta ki azt a három fajt, melyek felkerültek a szavazólistára. Szavazni a mozgalom honlapján /www.evvadviraga.hu/ lehetett, az egyszeri voks leadása a nyár közepétől bárki számára lehetséges volt, a virtuális szavazóurna november legvégén zárult.

Így 2011-ben a tavaszi hérics (Adonis vernalis) mellett szavazni lehetett az agárkosborra (Anacamptis morio) és a fehér tündérrózsára (Nymhaea alba). Mindegyik faj szép számban kapott szavazatot, de 42 %-os eredménnyel a tavaszi hérics kerekedett felül.

Az első két évben Év vadvirágának választott növények a száraz, napsütötte élőhelyek védett vadvirágaiból kerültek ki. Ezzel ellentétben a 2013-ra választható fajok mindegyike nedves, mocsaras, lápos termőhelyeken élő faj volt ugyanúgy, ahogyan a 2014-re szavazásra feltett fajok közül is kettő. Választható volt a 2013-as évre a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a szibériai nőszirom (Iris sibirica) és a nyári tőzike (Leucojum aestivum), 2014-re pedig a réti iszalag (Clematis integrifolia), a szibériai nőszirom (Iris sibirica) és egy üde erdei faj, a medvehagyma (Allium ursinum). A közel ezer szavazatból 2013-ban a legtöbbet (41%-ot) a nyári tőzike kapta, 2014-ben pedig a szibériai nőszirom (40%). A legutóbbi választás érdekessége volt, hogy az egyik faj, a befutó szibériai nőszirom két évben is a választható fajok között szerepelt; és egy nem védett fajra – a medvehagymára – is lehetett szavazni.

Hasonló kezdeményezés több országban is indult és létezik napjainkig. Németországban például 1980 óta van Év vadvirága; az Amerikai Egyesült Államok több tagállamában szintén megválasztják évről-évre az Év vadvirágát (vad növényét).

A természetszeretetre, természetvédelemre nevelő Év vadvirága kezdeményezés sikerének, valódi mozgalommá válásának záloga az összefogás és tenni akarás. Botanikusok és nem szakmabeliek, hivatásos és amatőr természetvédők, pedagógusok és diákok egyaránt sokat tehetnek az év vadvirágáért. A leánykökörcsin, a tavaszi hérics, a nyári tőzike a többi honos vadvirágunkkal együtt a nemzeti vagyon része, megóvásuk közös érdek, közös feladat.

 

Bővebben a mozgalom történetéről